Hogyan lett a Tündérportéka név?

Hmmm… nem is olyan egyszerű rá válaszolni.

Szerettem volna valami átfogó nevet, ami nem kifejezetten egy tevékenységre utal, tehát nem akartam „ékszerek”, „ékszerei” „mandalák”.. stb. lenni, mivel vannak más szépségeim is: pl. selyem és akril mandalák, kifestő füzet és mintagyűjtemény, gyapjúságok, hűtőmágnesek, kulcstartók … valamint a kínálat idővel biztosan bővülni fog. Terveim szerint egyedi készítésű lakásdekor kiegészítőkkel…. de ez még gyerekcipőben jár. 🙂

Szóval, egy összefoglaló név kellett volna, így a „portéka” utótagra esett a választásom, mivel számomra ennek olyan kis kedves, egyedi készítésű hangzata van, nem tucattermék, olyan szívből készült alkotáska…..

No, de milyen portéka is legyen? Nóri portékái egyből kilőve…. nem akartam a nevemet belefoglalni. Viszont mint az előbb említettem, ha szívből készült, akkor legyen talán „Szívportéka”? Vagy „Lélekportéka”? Hmm… bevallom, ezeken a variációkon is elmorfondíroztam egy darabig, de éreztem, hogy mégsem az igazi….

Mivel régebbről van egy másik oldalam is: Tündérmandala a neve, kipróbáltam a „Tündér” előtagot a portékához: Tündérportéka…. hmmm….. Nem sok a tündér egy kicsit? Tündérmandala meg Tündérportéka is? Hát, talán nem….

Ízlelgettem…. A tündérben benne van valami természetfeletti jó érzés, benne van a nem tucattermékkel való azonosítás, így tényleg csak rövid tépelődés után ezt választottam. Nem bántam meg. 🙂

*

Tündérportéka azért is, mert szerettem volna, ha olyan vásárlóim vannak, akik megbecsülik a kézműves termékeket, azok személyes jellegét, egyediségét, érzik a beléjük fektetett energiát, jókedvre derülnek tőle. Szóval ilyen jó tündéreknek készítem. Akik lélekben csodálatosak. Érzik a mandalákból sugárzó erőt, az ékszerekben lévő aprólékosságot, energiát, gondoskodást, ahogy készítem. Nekik szántam portékáimat.

Nem azért „Tündér” az előtag, mert magamat tartom tündérnek. 🙂 A vásárlók azok, akik érzékeny és mosolygós lelkek, szépérzékkel, azért vásárolnak tőlem valamit, mert valóban megszólítja őket az a dolog, legyen az ékszer vagy mandala.

Portékáimmal szeretném az ízlést is formálni, ezért olyan dolgokat készítek, ami nekem is tetszik személy szerint. Nem tudnék jó szívvel értékesíteni olyan termékeket, amiket csak azért készítettem, mert ez a „divat” és a vevőimnek igénye lenne rá, és ezzel hasznomat gyarapítsam.

Kizárólag olyan eladások „gazdagítanak” engem is, amiknek elkészítésében én is örömömet leltem.

Ezért sajnos vagy nem sajnos…. de van olyan, hogy egy megrendelést vissza kell utasítanom, vagy nem tudok határidőt vállalni rá, mert pl. 2-3-4 piros mandala festése után szinte meg kell festenem az egész színskálát újra, hogy ismét a piros árnyalataiért nyúljak. Lélekben nem megy újra a piros, mert telítődtem tőle.

Egyszóval: portékáimban nem csak az van benne, ami látszik…. az is, amit érezni lehet belőle, a hangulat, a festés vagy készítés folyamata, a készítés közben szóló zene, a gondolatok, érzések….  ezt van, aki érzi, van, aki nem. 🙂

Ezért lettem Tündérportéka….