Eddig csak akrilfestékkel festettem. Szerettem…. de nagyon sok dolgot nem tudtam megcsinálni vele, mert tudvalevő, hogy nagyon gyorsan szárad. Így egy színátmenet elkészítésére néhány perc jut, ami nagyon kevés.

Utána a festék megszárad, és már nem lehet rendesen összemosni az előzőleg felkent festékkel.

Ezért úgy döntöttem, kipróbálom az olajfestéket, hiszen az sokkal lassabban szárad. És e téren nem csalódban utólag benne.

Gyorsan meg is rendeltem a pakkot, már maga a tubusok látványa is egy gyönyörködnivaló … meditáció. 🙂 Ugye?

Gondoltam, kipróbálom a festőkést is, valamint rendeltem még néhány olyan új ecsetet, ami eddig még nem volt, vékony ághúzó ecsetet, és egy vékonyabb Filbertet.

Aztán már nagyon vártam a napot, hogy nekiülhessek festeni. A megrendelt méretre vágatott farostlemezeim még sajnos nincsenek készen, de azért van itthon vászon, amire tudok festeni.

Ezt egy fa háttérlapra leragasztottam, hogy könnyű legyen festeni, aztán ha megszáradt, majd leveszem róla.

Hát, így néz ki, amikor festek:

Ja…. ne a festményt nézzétek….. 🙂 hanem a rendetlenséget, ami ezzel jár. Az meghaladja a festmény élvezetét. 🙂

És mutatom a végeredményt. Van még hova fejlődni, tudom, de ha neadjisten mégis tényleg fejlődnék e technikában, és nem maradnék meg ezen a nagyon amatőr szinten, akkor mennyire jó lesz visszanézni a kezdeti képeket, hogy honnan is indultam. Úgyhogy ezért is osztom meg itt is…