Egy kis érdekesség… Te tudtad?

Szeretem az ékszereket, szeretem viselni a saját magam által készítetteket, szeretem készíteni őket, bár ennek ellenére úgy gondolom, hogy a legfőbb szépség nem a kiegészítőkben kell, hogy legyen, hanem belülről kell fakadjon. Ezen gondolatot tovább görgetve ott motoszkált bennem a kérdés, hogy ha a szépség belülről fakad, szükség van-e ékekre, ékszerekre, kiegészítőkre, szép ruhákra? Vagy a természetesség jegyében teljességgel feleslegesek?

A válaszadásra Gellért Ferencet kértem meg, aki a tőle megszokott biztos tudással és alapossággal röviden, de tartalmasan összefoglalta azt, ami nekem kielégítő választ és egyben megnyugvást is adott, hogy nem hiába készítem őket.

Az öltözködésnek két szerepe van: védelem a külső viszontagságoktól és az díszítés. Ősidők óta díszítjük testünket. Ahol hideg az éghajlat, ott ez rendszerint kevéssé jut érvényre, ahol azonban meleg, szinte csak ékeket hordunk ruha gyanánt.

Régen az ember eleven kapcsolatot érzett a Naphoz, a Holdhoz és a csillagokhoz, és szükségét érezte, hogy ezt öltözékében is kifejezze.

Mit vett fel? Nyakába akasztott egy medált. Leggyakrabban egy Napot jelképező vagy ábrázoló medál pihent az ember mellkasán, a szíve fölött.

Miért pont ott? Azért, mert tudta, érezte, hogy szíve ugyanazt a szerepet játssza testében, mint a Nap a naprendszerben. Nemcsak központi helyet foglal el, hanem fényt és meleget is sugároz, mint a Nap. Az ember így fejezte ki ősi tudását és érzéseit.

A díszek és színek önkifejezésre is alkalmasak. Az ember szép. Lelkileg és szellemileg is színekben és formákban gazdag lény. Elevenségben és érzésekben hullámzó szépségébe szellemi ragyogás vegyül, amit fényben megcsillanó, ragyogó ékekkel kiválóan ki lehet fejezni.

Amíg az ember látta az aurát, addig a másik lelkének csodás és kevésbé csodás színeit, formáit is megcsodálta. Az auralátás képessége lassanként elveszett, kifelé azonban meg akarta mutatni, milyen szép színek és formák vannak lelkében, és ezt különféle ruhákkal, valamint testékszerekkel tette.

A szépségre törekvés igen régről ered. Régebben sokkal jobban érvényre is jutott. Ma általában beleszürkülünk a hétköznapokba. Az utcán alig lehet látni színes ruhákban járkáló embereket. Mintha a világ zömmel csak szürke, barna, sötétkék és fekete volna. Mintha mi magunk is szürke aurát hordanánk. Holott nagyon is színeset. A szépre törekvést elnyomja a praktikum. Alig fejezzük ki lelki és szellemi lényünk változatos színeit ruháink színeivel. Nem is olyan régen sokkal színesebben öltözködtünk. Gondoljunk csak a magyar népi viseletre. Mennyivel színesebben öltözködtünk például 200 éve, mint ma! Ma kevesen látják az érzések változatos színeit és egyéni ragyogását.

Ha a színes ruháktól idegenkedünk, különféle színes ékekkel akkor is közelebb hozhatjuk lelkünket a többiekhez. Ettől akár lelki életünk, kedvünk is színesebbé válhat. Az ékszerek hordása ezért sohasem volt értelmetlenség. Sőt! Lényünk általános emberi, és egyedi szépségeit is kifejezhetjük velük. Nemcsak cselekedeteinkben, hanem öltözködésünkben is érdemes törekedni saját szépségünk megmutatására. Nemcsak azért, hogy a másik nemnél tetszést arassunk, hanem mert általa magunkról is elmondunk valamit, ami figyelemre méltó.

Az ékszer rólunk is mesél.

Köszönet és hála Gellért Ferencnek a cikk megírásáért!